Eltűntem...
Közel három hétnyi intenzív betegség és gép undoritisz miatt lefagytam...majd egyszer csak jövünk...addig érdekesség a másik oldalon :D:D:D
Lassan azért kilábalok belőle.
Lassan azért kilábalok belőle.
Beszélgetés az ovissal
1 bő hét után ezeket a válaszokat kaptam reggel a buszon.
- Panka szeretsz oviba járni és játszani az ovis barátaiddal (igen mert mindenki barát még)?
- Igen, nagyon. Tegnap még a sátorban is bujkáltunk.
- És nem baj, hogy anya nincs ott veled?
- kis hatás szünet, elgondolkodó fel, majd... nem, mert az óvónénik vigyáznak rám.
- Igen, vigyáznak rád, és szeretnek is téged!
Hát azt hittem megzabálom... azt hiszem a gyerkőc pontosan tudja a mi elvárásainkat is az óvónénikkel szemben, hogy vigyázniuk kell rá, és a jelek szerint ezt maximálisan meg is teszik.
Már a célegyenesben...
És mint mindenki, minden újdonság előtt, az ő torkán is csak egy bögre kakaó csúszott le.
De olyan izgatottan és kíváncsisággal telve vette a lépcsőket.... anya nagy büszkeségére.
Az oviba érve - mint aki már ezer éve odajárna - kérés nélkül fogta és cipőt váltott.
Mindenkinek bemutatkozott, aki kérdezte a nevét, és minden gondjával így első nap is az óvónénihez fordult... (jó ezt otthon megbeszéltük). Mire utána mentem a szobába már belevetette magát a játékok felfedezésébe, ügyesen együttműködött az óvónénivel, majd később az újdonsült barátaival is. S ha kérdezték mindenre volt válasza, megjegyzése. Le se tagadhatná magát :D:D:D
Persze, hazaérve gyors ebéd, s amint letette a fejét...el is aludt :D
folytatás....holnap
Ezt a napját lehet le se kellene írnom... ilyen gyerek ritka??!! nagyon kíváncsi leszek a hétfőre, no meg az elkövetkező két hétre, hogy vesszük az egyedüllétet az oviban.
Ugyan egy kicsit szégyenlősebben ment be...de azzal a lendülettel ahogy ez jött, ment is. Konyházott, rajzolt, orvososat játszott, kiakózott az óvónénivel. Ismételten beszélgetett mindenkivel... A legaranyosabb az volt, mikor az udvarra menet előtt pisilni ment többed magával, majd én utána mentem hogy most már ha készen van jöhet venni a cipőjét, mire ő - anya nem megyek, mert megvárom az óvónénit! :D Hát egyenlőre nyugodt lehetek a gyerkőc felől... mert hogy az óvónéni minden szavára figyel, az tuti :D:D:D És így van jól!
Az udvarra menet sem volt gond, mindent úgy csinált ahogyan kérték. Kint jót motorozott a többiekkel, majd jól kifáradva, kiizzadva indultunk ismét haza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)