A buszmegállóig el voltunk foglalva a hópelyhekkel, s a buszról figyelte a vonatokat, majd a villamosokat. Aztán a metrózás alatt bemutathatta hogyan is csukódnak az ajtók és hogy mikor megyünk az alagútba. Aztán jött az újdonság a kis földalatti. Na ez jó volt, mert alig voltak rajta! Utána sétáltunk egyet a kórházig, reggeliztünk, papírok után rohangáltunk, s végre jött az uh. Azaz gondoltuk, hogy ez is olyan jó hangulatú lesz, mint a többi. Panka részéről talán, kezdetben még az is volt, édesen mutogatta nekem hogy ott van Maszatka és a drága nem értette miért nem tudok rá is figyelni. Hát mert kifogtuk a tapló dokit, a "kedvencemet", aki pechemre ma épp helyettesített és nem értette hogy miért most jövök uh-ra, mert a gép szerint csak 17 hetes vagyok. Boccs az itthoni gépem éppen beszart.... még jó hogy a heteket az utolsó mensi-től számoljuk. Szóval nem volt hajlandó normálisan megnézni, de 2 hét múlva menjek vissza - ja akkor meg az lesz majd a gáz, hogy kicsúszunk az időből.
Apa is befutott a végére, majd elkísért minket a Deákra, ahol a metróból Panka édesen kiabált és integetett neki, és mondta hogy most mehetsz dolgozni de siess haza :D
Aztán a buszon elbóbiskolt szokás szerint és ebéd óta most is az igazak álmát alussza.
De ezt az uh-t gyorsan felül kell írni, mert benne sem hagy mély nyomot!
