Tegnap e-mailen kaptam ezt a tanulmányt, de a közepénél olyan röhögés kapott el, hogy csak na.... ennek oka, ráismertem a leányzóra :D :D :D
Sok hasznos dolog van benne és nálam is rávilágított 1-2 dologra, amitől rögtön kézenfekvővé vált a megszaporodott hisztik száma - pedig eddig nem mondhattam azt, hogy hisztis. És persze ez nem az ő hibája, mi lettünk türelmetlenebbek, várunk el tőle olyan dolgokat, amiket azért még egyedül nem képes megcsinálni, főleg nem a mi tempónkban.
Néhány gondolat a tanulmányból - Vida Ágnes: SOS! Hiszti! (www.kismamablog.hu)
A hiszti a szülő szempontjából nagyon kellemetlen dolog, ami nem csak a külvilág előtt kellemetlen jelenség, de a szülőkben is erős érzelmeket és indulatokat kelt a gyermek növekvő akarata, kitartása, daca. Ennek egyrészt az az oka, hogy sok olyan helyzet van, amikor gyorsan kéne valamit csinálni, amikor a mindennapi élet tevékenységeit akasztja meg a hosszas ellenkezés és huzavona és ez értelemszerűen feszültséget okoz a szülőben, másrészt az ellenkezést, sírást, hisztit úgy érezheted, ellened irányul, valami nem tetszik a kisgyereknek és ezért ellenkezik veled, ezért „reklamál”. Ilyenkor pedig rögtön felmerül a kérdés: „Vajon mit csináltam rosszul? Én rontottam el valamit? Hova tűnt az elégedett, mosolygós babám? Miért elégedetlen, boldogtalan a gyermekem?” Ez utóbbi érzés természetes, hiszen egészen kis csecsemő korában azt tanultad meg, hogy a baba igényeit teljesíteni kell, a sírásra reagálni kell, hogy azzal „mondani” akar neked valamit a baba, hogy a sírásnak értelme van.
A sírás mintegy készenléti állapotba helyezi anyát, akinek rohannia kell, reagálni rá és kezelni a helyzetet. Ami azonban igaz a csecsemőre, az nem feltétlenül és minden esetben igaz az akaratát próbálgató totyogóra. Ahogy a baba nő, hónapról hónapra egyre választékosabban tudja kifejezni magát.
A dackorszakban két dolgot kell megtanulnia a kisgyereknek:
1. kezelni az indulatait, a belső feszültségeit,
2. megtanulni, hogyan használja az akaratát helyes módon, hogyan viselkedjen, ha szeretne
másoknál elérni valamit.
Ahhoz, hogy megértsd a hisztiroham kialakulása mögötti indokokat, tudnod kell, mi áll a
háttérben.
A fő ok a tehetetlenség:
– a kisgyerek szeretne egyre önállóbb lenni, de sok mindenre még nem képes magától,
– nem tud még beszélni, ezért nem tudja jól kifejezni magát, nem tudja pontosan elmondani, mit akar, pedig már nagyon kacifántos tervei vannak a világot illetően,
– nem érti még a világ összefüggéseit (miért kell az asztalnál enni, miért nem szabad letépni a szobanövény leveleit stb.), ezeket 3 éves kora körül kezdi megérteni, ekkor van az ún. „miért”-korszak,
– próbálgatja a korlátait, kíváncsi, hogy mire képes, meddig mehet el, ezért hajmeresztő kalandokba keveredik.
Ezek miatt gyakran tehetetlennek, csalódottnak érzi magát, és amikor már végképp nem tud mit kezdeni a csalódottságával, akkor alakul ki a dühkitörés. A hisztirohamot tehát nem egyetlen esemény váltja ki, hanem a felhalmozódott düh, aminél a kiváltó esemény már csak az utolsó csepp a pohárban.
A megelőzésben és a nagy hisztik ritkábbá tételében tehát nagy szerepe van annak, hogy olyan érzelmi környezetet teremtsünk a gyermeknek, amiben nem érez állandóan frusztrációt, feszültséget a képességeivel és a világ dolgaival kapcsolatban.
