Végre valahára már csak néhány nap maradt Fofi esküvőjéig, ahol is a lányok mint koszoruslányok emelik a nagy eseményt.
A ruháikat már korábban megkapták Csilla jóvoltábol, a fejdíszeket a hétvégén anya bevadászta, így hétfőn kisebb kavarc után megvettük az utolsó kellékeket, a cipőket.
Nagyon izgatottak voltak s onnantol kezdve mindenkinek mutogattak oket, természetesen felpróbálva.
Nagyon izgatottak voltak s onnantol kezdve mindenkinek mutogattak oket, természetesen felpróbálva.
Aztán jött a szombat reggel. Szerencsére jo sokáig sikerült aludniuk. A du-i alvás ugyanis kimarad, max a kocsiban lesz/lett.
Első fontos találkozási pont a fodrász volt. Pankának kontya lett, nagyon kis aranyos lett. Sári haját sikerült kiigazítani hatul, nagyon ügyes volt, és beszárítani. Persze mindegyik hajára került lakk is, nehogy már kimaradjanak a sorból a menyasszony és anya után.
Első fontos találkozási pont a fodrász volt. Pankának kontya lett, nagyon kis aranyos lett. Sári haját sikerült kiigazítani hatul, nagyon ügyes volt, és beszárítani. Persze mindegyik hajára került lakk is, nehogy már kimaradjanak a sorból a menyasszony és anya után.
Időben végeztünk is, irány haza, ebéd, Máté etetése majd öltözés. Kicsit több türelem és igazgatással de sikerült időre elkészülni, úgy hogy az unokatesók is itt készülődtek...
Első akadály az indulásnál adódott, mikor is a fuvaros autó még sehol sem volt. Aztán jött a Bazilika előtti bazi nagy dugó:@ aminek megoldása a buszmegállósávban végződött, de még így is jóval a menyasszony előtt érkeztünk, akik szintén a buszmegállósávban érkeztek többedagukkal;-)
Persze a közlekedési káosz itt még koránt sem ért véget, mert a fél város le van zárva, így jókora kerülővel, de az étterembe is sikerült eljutni. Na a hazafele vezető út ehhez képest álom volt.. Hogy mikor... fogalmam sincs de fél 4-kor a gyerekek már saját ágyukban folytatták az alvást.
S hogy zajlott a nagy esemény... arrol majd a fényképek birtokában a következő bejegyzésben...
Persze a közlekedési káosz itt még koránt sem ért véget, mert a fél város le van zárva, így jókora kerülővel, de az étterembe is sikerült eljutni. Na a hazafele vezető út ehhez képest álom volt.. Hogy mikor... fogalmam sincs de fél 4-kor a gyerekek már saját ágyukban folytatták az alvást.
S hogy zajlott a nagy esemény... arrol majd a fényképek birtokában a következő bejegyzésben...