Rögtön rácsapott a frissen vásárolt ubira és kényelembe helyezte magát :DDD
Gyerekszáj
Tegnap nagy képnézegetés volt apával. Majd utána a szobából fülelve hallom a következő eszmefuttatást:
- Apa, a dédi hol van? (Merthogy jó pár képen látta őt is)
- A mennyországban.
- Elment aludni?!
Majd ma a közértben - miután itthon megbeszéltük, hogy túrórúdit veszünk:
odaáll a fornetis pult elé, ahelyett hogy a rúdiért menne
- Kérek pogácsát! (bogácsát)
- Egyet, kettőt?
- Igen.
Kettő lett belőle.
- Burgonyásat vagy sajtosat?
- Burgonyásat.
És nagy büszkén megindul a két pogácsájával, amit egyes egyedül szerzett a pénztárhoz!
A városban
Mivel közel s távol mindenki beteg, úgy döntöttem Panka is jön velem az ultrahangra, na persze mondani sem kell, hogy ennek ő örült a legjobban, hiszen utazhat busszal, metróval egyaránt és azokról már nem is beszélek, amiket láthat. Mert hát láttunk ám vonatot, villamost, katonákat, akik éppen koszorúzni készültek a Hősök terén és rengeteg embert, akiknek produkálhatta magát és hát a lényeget Maszatkát :DD
A buszmegállóig el voltunk foglalva a hópelyhekkel, s a buszról figyelte a vonatokat, majd a villamosokat. Aztán a metrózás alatt bemutathatta hogyan is csukódnak az ajtók és hogy mikor megyünk az alagútba. Aztán jött az újdonság a kis földalatti. Na ez jó volt, mert alig voltak rajta! Utána sétáltunk egyet a kórházig, reggeliztünk, papírok után rohangáltunk, s végre jött az uh. Azaz gondoltuk, hogy ez is olyan jó hangulatú lesz, mint a többi. Panka részéről talán, kezdetben még az is volt, édesen mutogatta nekem hogy ott van Maszatka és a drága nem értette miért nem tudok rá is figyelni. Hát mert kifogtuk a tapló dokit, a "kedvencemet", aki pechemre ma épp helyettesített és nem értette hogy miért most jövök uh-ra, mert a gép szerint csak 17 hetes vagyok. Boccs az itthoni gépem éppen beszart.... még jó hogy a heteket az utolsó mensi-től számoljuk. Szóval nem volt hajlandó normálisan megnézni, de 2 hét múlva menjek vissza - ja akkor meg az lesz majd a gáz, hogy kicsúszunk az időből.
Apa is befutott a végére, majd elkísért minket a Deákra, ahol a metróból Panka édesen kiabált és integetett neki, és mondta hogy most mehetsz dolgozni de siess haza :D
Aztán a buszon elbóbiskolt szokás szerint és ebéd óta most is az igazak álmát alussza.
De ezt az uh-t gyorsan felül kell írni, mert benne sem hagy mély nyomot!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)